6. Magyarországi lehetőségek, korlátok

6.1. Magyarok és az offshore

Erre a fejezetre az előzőekben már többször utaltunk, legtöbbször olyan példák esetében, ahol ugyan a bemutatott lehetőség általánosságban és leegyszerűsítve jól működik, azonban a hazai gyakorlatba átültetve, s alkalmazva a magyarországi jogszabályokat, rendeleteket, sokat veszíthetnek hatékonyságukból, sőt teljesen csődöt is mondhatnak. Ugyanakkor az is igaz, hogy számos esetben éppen a hazai jogszabályoknak köszönhetően tárulnak szélesebbre az offshore cégek magyarországi alkalmazása előtti lehetőségek (gondoljunk csak a számos kettős adóztatást elkerülő egyezményre). Természetesen még ez a fejezet sem vállalkozhat arra, hogy minden buktatóra felhívja a vállalkozó figyelmét. Célja inkább az, hogy a legfontosabb – az offshore cégekkel kapcsolatos – jogszabályok ismertetésével tudatosítsa az olvasóban, hogy amennyiben a törvényeknek megfelelően akar “offshorozni”, számos olyan körülményre is figyelemmel kell lennie, amire esetleg nem is gondolt.

6.1.1. Devizahatósági engedélyezés

Ahhoz, hogy devizabelföldi személy vagy társaság külföldön a hatályos magyar jogszabályok szerint legálisan céget alapítson, ma már nem kell előzetesen devizahatósági engedélyt kell kérnie – kivéve a devizatörvényben külön meghatározott eseteket.

Ezek közül néhány:

  • a vállalkozás székhelye szerinti ország jogszabályai nem biztosítják a devizabelföldi részére a vállalkozástól, fióktól bármilyen jogcímen származó hozamnak, valamint kisajátítás és államosítás esetén a tényleges kártalanítási összegnek Magyarországra konvertibilis devizában történő haladéktalan átutalását;
  • a vállalkozás székhelye szerinti ország nem tagja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD), vagy ezzel az országgal nincs Magyarországnak hatályos beruházás védelmi egyezménye;
  • adó, vám, illeték vagy ezekkel kapcsolatos pótlék, nyugdíj-, egészségbiztosítási vagy társadalombiztosítási járulék fizetési tartozása van;
  • csődeljárás vagy felszámolási eljárás alatt áll – a természetes személy és az egyéni vállalkozó kivételével.

A szakértő irodák közvetítésével alapított offshore társaságok alapítójaként rendszerint nem a magyar megbízó szerepel, hanem az iroda által biztosított külföldi személy, így az alapításhoz nincs szükség magyar hatósági engedélyre. Az alapítók a cég jegyzésével kapcsolatos összes jogot átruházzák az igazgató(k)ra, így a továbbiakban a céggel kapcsolatban semmiféle követelésük, rendelkezési joguk nincs. Az igazgatói tisztség betöltéséhez szintén nincs szükség magyar hatósági engedélyre. Névleges tisztviselők alkalmazásáról további információkat talál a 3.2. pontban.

6.1.2. A Társasági Adótörvény csapdái

Az offshore cégek használatához elengedhetetlenül szükséges a társasági adótörvény mindenkor hatályos szabályainak pontos ismerete. Sok csapdát rejt magában ez a szabályozás melyek figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel járhat. Járjuk körbe ezt a kérdést is. Kezdjük a definíciókkal. Az idézetek szövegében vastag betűkkel jelöljük az 1997-ben érvényes meghatározásokat és dőlt betűkkel az 1994-ben érvényben volt szabályokat, hogy az Adóparadicsom II. Olvasóinak segítséget nyújtsunk.

Külföldi vállalkozóKülföldi szervezet

Abban, hogy ki a külföldi vállalkozó, a legutóbbi és a jelenlegi törvényi szabályozás jelentősen eltér egymástól. A társasági adótörvény 1994-ben érvényes szövege szerint:

  • külföldi vállalkozó “a belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, ha belföldön telephellyel rendelkezik.”
  • külföldi szervezet “a belföldön telephellyel nem rendelkező külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet.”

Az 1997-ben érvényes társasági adótörvény szerint pedig:

„…Külföldi illetőségű adózó a külföldi személy, ha

a) belföldi telephelyén végez vállalkozási tevékenységet (a továbbiakban: külföldi vállalkozó), vagy

b) belföldi személytől, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó ellenértéket kap (a továbbiakban: külföldi szervezet).”

Telephely

Külföldi vállalkozónak – így adóalanynak – azt a külföldit tekinti az adótörvény, akinek telephelye van Magyarországon. Jegyezzük meg, hogy telephely nem csak az, amit annak bejelentünk, hanem mindaz, amit a társasági adótörvény annak minősít

A társasági adótörvény 1994-ben érvényes szövege szerint:

“Telephely:

a) Olyan állandó üzleti létesítmény, amellyel a társaság részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet folytat. A “telephely” kifejezés magában foglalja különösen a vezetés helyét, a fiókot, a magyarországi székhellyel bejegyzett (létesített) képviseletet, az irodát, a gyártelepet, a műhelyt, a bányát, a kőolaj- vagy földgáz kutat, a kőbányát vagy az egyéb természeti kincs kiaknázására szolgáló más telepet.

b) Az építkezés valamint az azzal kapcsolatos kivitelező, összeszerelő, felszerelő illetve felügyeleti tevékenység helye abban az esetben, ha időtartama egyfolytában vagy egy naptári éven belül megszakításokkal összesen legalább 3 hónapig tart.

d) A külföldi személyt Magyarországon állandó telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni … azon tevékenységek esetében is, amelyeket külföldi vagy belföldi jogi személy, jogi személyiség nélküli társas cég, egyéb személyi egyesülés, magánszemély a külföldi személy nevében vállal, feltéve, hogy a külföldi személy nevében szerződést köthet Magyarországon, és e jogával rendszeresen él, illetve áru- vagy termékkészletet tart fenn, amelyből rendszeresen szállít a külföldi személy nevében.”

Az 1997-es adótörvény szerint pedig:

„Telephely:

  • olyan állandó üzleti létesítmény, berendezés, felszerelés, ahol és/vagy amellyel az adózó részben vagy egészben vállalkozási tevékenységet folytat, függetlenül attól, hogy az adózó milyen jogcímen használja, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen az üzletvezetés helyét, a fiókot, a belföldi székhellyel létesített képviseletet, az irodát, a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a bányát, a kőolaj- vagy földgáz kutat, vagy a természeti erőforrás feltárására, kiaknázására szolgáló más létesítményt,
  • az építkezés vagy az összeszerelő tevékenység (a továbbiakban együtt: építkezés) helye – ideértve az ezen tevékenységekkel kapcsolatos felügyeleti tevékenységet is – abban az esetben, ha időtartama (folyamatosan vagy megszakításokkal) összesen legalább három hónapig tart, melyet építkezési területenként kell figyelembe venni, függetlenül attól, hogy azok több önálló szerződésen alapulnak, vagy különböző személyek adták a megrendeléseket; a gazdasági, üzleti és földrajzi szempontból egy egységet képező építkezések egy építkezési területnek minősülnek,
  • a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni belföldön lévő természeti erőforrás közvetlen hasznosítása esetén,
  • a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni ingatlan és természeti erőforrás térítés ellenében történő hasznosításra, ingatlanhoz és természeti erőforráshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog térítés ellenében történő átadása, értékesítése, apportálása (a továbbiakban: ingatlan hasznosítása) esetén,
  • a külföldi személyt telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni – kivéve, ha csak a g) pontban említett tevékenységet végzi – azon tevékenységek esetében, amelyeket más külföldi vagy belföldi személy a külföldi személy nevében vállal, ha a külföldi személy nevében szerződést köthet belföldön – és e jogával rendszeresen él -, illetve áru- vagy termékkészletet tart fenn, amelyből rendszeresen szállít a külföldi személy nevében,
  • telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni az előző rendelkezések korlátozása nélkül a külföldi személyt, ha nevében belföldi vagy külföldi személy – a viszontbiztosítás és a g) pontban (lásd alább) foglaltak kivételével – belföldön felmerülő kockázatokra köt biztosítást,”

Külön fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy nem változott az a definíció, hogy telephelynek minősül vezetés helye, valamint a szerződéskötés jogával rendelkező, és azzal rendszeresen élő személy esete. Például ha a magyar igazgató Magyarországon írja alá ügyfeleivel a szerződéseket ill. innen irányítja a külföldi cége üzleteit, e tevékenységére nézve cégének Magyarországon külföldi vállalkozásként kell adóznia (ld. alább). Gyakorlatias Olvasóink figyelmébe ajánljuk az “és e jogával rendszeresen él” megfogalmazást, mely érdekes értelmezési távlatokat nyit.

Az a külföldi, aki a fentiek szerint nem rendelkezik magyarországi telephellyel, nem adóalany, ezért jó, ha tudjuk, hogy mi az, ami nem minősül telephelynek. Az 1994-es és az 1997-es szabályozás e tekintetben is kissé különbözik egymástól.

Nem telephely

Az 1994-es adótörvény definíciója szerint:

“Nem minősül telephelynek:

a) a külföldi személy árujának vagy termékének kizárólag tárolására, bemutatására használt létesítmény;

b) áruknak illetve termékeknek kizárólag tárolás, bemutatás, belföldi személy által feldolgozás céljából történő készletezése;

c) kizárólag a külföldi személy számára történő áru- illetve termékbeszerzés, illetve információgyűjtés.”

1997-ben pedig:

„g) nem minősül telephelynek:

  • a külföldi személy árujának vagy termékének kizárólag tárolására, bemutatására használt létesítmény,
  • a külföldi személy árujának, illetve termékének kizárólag tárolás, bemutatás, belföldi személy általi feldolgozás céljából történő készletezése,
  • a létesítménynek kizárólag a külföldi személy számára történő áru- , illetve termékbeszerzési, valamint információgyűjtési célú fenntartása,
  • a létesítménynek kizárólag egyéb előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenység folytatása céljából való fenntartása,
  • a független képviselő (a bizományos is) útján kifejtett tevékenység, amennyiben ez a személy szokásos üzleti tevékenysége keretében jár el; “

A jövedelemszerzés helye

Külföldi szervezetek a Magyarországon szerzett jövedelmük után adóznak. Az ő adózásuk szempontjából alapvető kérdés, hogy a jövedelem melyik országban keletkezett. A társasági adótörvény 1994-ben érvényes szövege szerint

“A jövedelemszerzés helye:

a) vállalkozási tevékenységből származó jövedelem esetében – kivéve a b) – f) pontokban meghatározott jövedelmeket – az a hely, ahol a jövedelmet szerző telephelye található, de ha a vállalkozást nem telephelyen folytatják, úgy az a hely, ahol a vállalkozást folytató társaság belföldi személynek minősül;

b) ingatlanból, természeti erőforrásból származó jövedelem esetében az ingatlan illetve a természeti erőforrás helye;

c) szellemi termék eladásából, átruházásából, használatának átengedéséből származó jövedelem esetében az a hely, ahol a terméket hasznosítják;

d) kamatjövedelem esetében az a hely, ahol a kölcsönt – amelynek alapján a jövedelem felmerül- igénybe veszik, a kölcsön pénzeszközeit felhasználják;

e) előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díjak esetében az a hely, ahol a tevékenységet végzik;

f) jogdíj esetében az a hely, ahol a jogdíjat fizető belföldi személynek minősül;

g) a gazdasági társaságban meglévő részesedés esetén az a hely, ahol a gazdasági társaságot bejegyezték.

h) a külföldi személy által teljesített tanácsadói szolgáltatás esetében az a hely, ahol a szolgáltatást igénybevevő belföldi személynek minősül.”

Az 1997-es szabályok szerint pedig:

„… a jövedelemszerzés helye:

  • vállalkozási tevékenységből származó jövedelem esetében az a hely, ahol a jövedelmet szerző telephelye található; ha azonban a vállalkozást nem telephelyen folytatják, akkor – kivéve a b)-f) pontokban meghatározott jövedelmet – az a hely, ahol a vállalkozást folytató belföldi illetőséggel bír,
  • kamatjövedelem esetében – a c) pontban foglalt kivétellel – az a hely, ahol a kölcsön szerződés szerinti igénybe vevője belföldi illetőséggel bír, illetve ahol a kölcsönt a szerződés szerint igénybe vevő telephely adóköteles,
  • kötvény utáni kamatjövedelem esetében az a hely, ahol a kötvényt kibocsátó belföldi illetőséggel bír,
  • előadói, művészeti és sporttevékenységért, bemutatókért (kiállításokért) járó díj esetében az a hely, ahol a tevékenységet végzik,
  • jogdíj esetében az a hely, ahol a jogdíjat fizető belföldi illetőséggel bír, illetve ahol a jogdíjat fizető telephely adóköteles,
  • osztalék esetében az a hely, ahol az osztalékot nyújtó személy belföldi illetőséggel bír;”

Kapcsolt vállalkozások

Az adóparadicsomok hazai használatának neuralgikus pontja a társasági adótörvényben szabályozott kapcsolt vállalkozás fogalma.

Az 1994-ben érvényben volt törvény értelmében

“kapcsolt vállalkozás az egymással szerződéses kapcsolatban álló feleknél

  • ha az egyik adóalany, illetve adóalanynak minősülő természetes és jogi személy közvetlenül, vagy közvetve részt vesz a másik adóalany vállalkozásának irányításában, ellenőrzésében vagy 25%-nál nagyobb mértékű szavazati joggal rendelkezik a másik adóalanyt érintő döntések meghozatalakor,
  • ugyanazon adóalany(ok) vagy adóalanynak minősülő természetes és jogi személy(ek) vesznek részt közvetlenül, vagy közvetve az irányításban, ellenőrzésben vagy együttesen 25%-nál nagyobb mértékű szavazati joggal rendelkeznek legalább az egyik felet érintő döntésekben. A vállalkozás irányításában, ellenőrzésében való részvételt jelent közkereseti társaságnál és betéti társaságnál az üzletvezetésben, egyesülésnél és közös vállalatnál az igazgatótanácsban, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezetésben és a felügyelő bizottságban, részvénytársaságnál és szövetkezetnél az igazgatóságban és a felügyelő bizottságban való részvétel. Leányvállalatnál az igazgatót kell az irányításban, ellenőrzésben résztvevőnek tekinteni.”

Az 1996-os szabályozás ennél lényegesen pontosabban – és szigorúbban – körülhatárolja ezt a fogalmat:

„ … kapcsolt vállalkozás: az egymással szerződéses kapcsolatban állóknál, ha

  • az egyik adózó, a másik adózót érintően,
  • az adózó az adózónak nem minősülő belföldi vagy külföldi személyt érintően,
  • az adózónak nem minősülő belföldi vagy külföldi személy az adózót érintően, közvetlenül vagy közvetve részt vesz az irányításban, ellenőrzésben vagy közvetlenül, illetve közvetve 25 százaléknál nagyobb mértékű szavazati joggal rendelkezik a döntések meghozatalakor, vagy a jegyzett tőkéből 25 százalékot meghaladó részesedéssel bír, illetve
  • ugyanazon adózó(k) más adózók,
  • ugyanazon adózó(k) adózónak nem minősülő belföldi vagy külföldi személyek,
  • ugyanazon, adózónak nem minősülő belföldi vagy külföldi személyek az adózó(k) irányításában, ellenőrzésében, közvetlenül vagy közvetve részt vesz(nek) vagy együttesen, közvetlenül, illetve közvetve, a jegyzett tőkéből 25 százalékot meghaladó részesedéssel bír(nak), vagy 25 százaléknál nagyobb mértékű szavazati joggal rendelkeznek legalább az egyik felet érintő döntésekben,
  • az a)-f) pontokban foglalt rendelkezések alkalmazásában az irányításban, ellenőrzésben való részvételt jelent közkereseti társaságnál és betéti társaságnál az üzletvezetésben, egyesülésnél és közös vállalatnál az igazgatótanácsban, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezetésben, részvénytársaságnál és szövetkezetnél az igazgatóságban való részvétel; leányvállalatnál az igazgatót, minden más esetben a képviseletre jogosultat kell az irányításban, ellenőrzésben részt vevőnek tekinteni, azzal, hogy a feltételek meghatározásához magánszemélyek esetében a Polgári Törvénykönyvben meghatározott közeli hozzátartozók szavazati jogát, részesedését együtt kell figyelembe venni;

Az adóhivatal kapcsolt vállalkozások esetén a két – vagy több – cég kereskedelmében alkalmazott árakat szakértővel felülvizsgáltathatja, s szükség esetén (ha a felek a piaci ártól eltértek) azt a piaci árral helyettesítheti, annak összes adóvonzatát az adóalanyra háríthatja. Az persze más kérdés, hogy a gyakorlatban a legtöbb árucikk – még azonos minőségű, mennyiségű stb. termékek esetén is – piaci ára igen tág keretek közt mozoghat, nem is beszélve az olyan egyedi és bizalmi jellegű szolgáltatásokról (különböző tanácsadások, szakértői munkák), ahol a piaci árra nem léteznek követendő standardok, minták, hiszen azt elsősorban az elvégzendő munka nagysága, jellege, a felek hírneve, befolyása stb. határozza meg, amelyek jellegüknél fogva egyedi ármegállapítást követelnek meg.

Hogyan adózik a külföldi vállalkozó belföldön?

Amint azt a fentiekben láthattuk, külföldi vállalkozó a Magyarországon telephellyel rendelkező, külföldi székhelyű cég vagy természetes személy. Ismerjük már a telephely definícióját is.

A társasági adótörvény szerint az ilyen vállalkozás alanya a társasági adónak (1994-ben 36%-os, jelenleg 18%-os adókulccsal), azonban adóalapját sajátos szabályok szerint kell megállapítani:

A külföldi vállalkozó adóalapja 1994-ben:

“A külföldi vállalkozó a vállalkozási nyeresége után fizetendő adó alapját a telephelynek betudható, pénzforgalmi nyilvántartás alapján kimutatott bevételei és az ezekhez kapcsolódó felmerült költségei különbözeteként határozza meg, de ha ez kisebb, mint az elszámolt bevételeinek 10%-a, úgy ez utóbbit kell az adó alapjának tekinteni.”

Vagyis 1994-ben a külföldi vállalkozó a telephelynek betudható bevétele és az igazoltan a bevétel megszerzése érdekében felmerülő költségeinek különbözete után fizetett társasági adót. Az előbb említett különbözetnek azonban meg kell haladnia az árbevétel 10%-át, azaz a külföldi vállalkozás minimumadó terhe az árbevétel 3,6%-a volt. Ez a lehetőség nem hagyható figyelmen kívül, ugyanis igen egyszerű könyvviteli előírások vonatkoztak a telephelyre. Elegendő volt egy kockás füzetben vezetni a bevételeket és a kiadásokat, nem volt amortizáció, sem más bosszantó kötöttség. Izgalmas vitákat eredményezhetett, hogy ily módon pl. egy gépkocsi vásárlására fordított összeg teljes egészében elszámolható volt-e költségként.

A külföldi vállalkozó adóalapját 1997-ben is a alapvetően a telephely bevételei határozzák meg, azonban a kiszámítás alapja lényegesen bonyolultabb és szigorúbb adminisztrációt igényel. Csak néhány előírás:

„ … A külföldi illetőségű adózó és a külföldi illetőségű osztalékban részesülő adókötelezettsége a belföldi telephelyén végzett tevékenységből származó és/vagy a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó jövedelmére terjed ki (korlátozott adókötelezettség).”

” … A külföldi vállalkozó a belföldi telephelynek betudható árbevétele, bevétele és az ezekhez kapcsolódó felmerült költsége, ráfordítása különbözeteként – az … elhatárolt veszteséget is figyelembe véve – határozza meg az adó alapját, de ha ez kisebb mint az elszámolt költség 12 százaléka, ez utóbbit kell az adó alapjának tekinteni. Az árbevétel, a bevétel, a költség és a ráfordítás számbavételénél a számviteli törvény eredmény kimutatásra és az eszközök értékelésére előírt rendelkezései szerint kell eljárni függetlenül attól, hogy a külföldi vállalkozó nem alanya a számviteli törvénynek.”

„ … Telephelynek betudható árbevétel, bevétel a telephely útján kifejtett vállalkozási tevékenységgel összefüggésben elért árbevétel, bevétel tekintet nélkül a származás helyére. A telephely közvetítésével elért – a telephely árbevételeként, bevételeként meg nem jelenített – árbevétel, bevétel 5 százaléka, mint jutalék, minden esetben a telephelynek betudható árbevételnek, bevételnek minősül.”

„ … A külföldi vállalkozó a vállalkozási tevékenység költségeként, ráfordításaként – a (5)-(7) bekezdésben foglalt kivétellel – az árbevétel, bevétel megszerzése érdekében felmerült, az adóévet terhelő, bizonylatolt összeget számolhatja el, tekintet nélkül a felmerülés helyére. Értékcsökkenési leírásként a telephely által végzett tevékenységet szolgáló, ott üzemeltetett tárgyi eszköz értéke alapján … megállapított mérték vehető figyelembe. A külföldi vállalkozónál felmerült üzletvezetési és általános ügyviteli költségből, ráfordításból – a külföldön felmerült adót kivéve – a telephelyre arányosan jutó összeg érvényesíthető, azzal, hogy ez az arány nem haladhatja meg a telephelynek betudható bevételnek, árbevételnek a külföldi vállalkozó összes bevételéhez, árbevételéhez viszonyított arányát.”

„ … Az adóalap megállapításakor költségként, ráfordításként nem vehető figyelembe

  • a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított belföldi adóhiány, egyéb belföldi jogszabály megsértéséből keletkező jogerős befizetési kötelezettség (adó, bírság, késedelmi pótlék stb.), kivéve az önellenőrzési pótlékot,
  • a kötelezettség nélkül adott ajándék nyilvántartási értéke, a pénzbeli támogatás, továbbá a természetbeni juttatásként személyi jövedelemadóval nem adózott reprezentációs költségnek az árbevétel 0,5 százalékát meghaladó része,
    • a társasági adó.”

„ … A külföldi vállalkozó az árbevételéről, bevételéről és az ehhez kapcsolódó, elismert költségéről, ráfordításáról a számviteli törvény kettős könyvvitelre vonatkozó szabályai szerint forintban köteles nyilvántartást vezetni. A külföldi pénznemben keletkezett árbevételt, bevételt, költséget, ráfordítást a számviteli törvény előírásai alapján kell forintra átszámítani.”

Ehhez nem kell kommentár.

A kettős adózás elkerülése

1994-ben a törvény nagyon egyértelműen fogalmazott:

” … Amennyiben a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezmény másként rendelkezik, mint e törvény, úgy az adó megállapítására az egyezmény feltételei az irányadók.”

Az 1997-ben érvényes feltételek ennél sokkal szigorúbbak:

„ … A társasági adó megállapításakor

  • az adóalapot úgy kell módosítani, hogy az ne tartalmazza a külföldön adóztatható jövedelmet, ha az egyezmény így rendelkezik,
  • egyezmény hiányában, vagy ha az egyezmény az adó beszámításáról rendelkezik, levonható a társasági adóból adóvisszatartás formájában a külföldön megfizetett adó.”

„ … A … levont összeg nem haladhatja meg az adókedvezményekkel csökkentett társasági adónak azt a hányadát, amennyit a külföldi jövedelem az adóalapban képvisel.”

„ … A … külföldről származó jövedelmet e törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető költségeket, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.”

Hogyan adózik a külföldi szervezet belföldön?

A társasági adótörvény 1994-ben érvényes szövege szerint a külföldi szervezet

” … a belföldi személytől a vállalkozási tevékenységéért kapott ellenértéket alapul véve a … jövedelem után … 36 százalék … mértékű adót köteles fizetni, ha a jövedelemszerzés helye a Magyar Köztársaság. … A külföldi szervezet jövedelmeként a részére belföldi személy által kifizetett, a jövedelemszerzés helyét tekintve belföldinek minősülő vállalkozási tevékenységéért kapott ellenérték 50%-át kell … figyelembe venni. …A külföldi szervezet adófizetési kötelezettségének a belföldi személy által történő levonással tesz eleget. … Amennyiben a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló egyezmény másként rendelkezik, mint e törvény, úgy az adó megállapítására az egyezmény feltételei az irányadók.”

Tehát a külföldi szervezet azon bevételeinek tekintetében, melyeknél a jövedelemszerzés helye a Magyar Köztársaság, a kifizetendő összeg fele volt adóalap. Bár az adó alanya ebben az esetben a külföldi szervezet, az adót – azaz a szerződés szerinti ár 18%-át – a belföldi kifizető vonta le és fizette be.

Amennyiben azonban a külföldi szervezet olyan országban volt található, amellyel van kettős adóztatást elkerülő egyezményünk, úgy ezen egyezmények rendelkezései magasabb prioritást élveztek, mint a társasági törvény.

1997-re ez a helyzet is lényegesen bonyolultabbá vált:

„ … Ha a külföldi szervezettől … levont adó mértéke magasabb mint a kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmény alapján a külföldi szervezetre vonatkozó adómérték, akkor a külföldi szervezet az illetősége szerinti ország adóhatóságától származó – illetőségét igazoló – okirat, illetőleg a kifizető igazolása benyújtásával az … adóhatóságnál adó-visszatérítési igényt terjeszthet elő. Az adókülönbözetet az adóhatóság a külföldi szervezet által megjelölt belföldi forintszámlára utalja át.”

Az adóparadicsomokkal foglalkozó vállalkozóknak tehát érdemes belemélyedniük ezekbe az egyezményekbe, valamint az egyes országok társasági és adótörvényeibe, hiszen több olyan – Magyarországgal egyezményt aláírt – ország is létezik, amelyben lehetőség van igen kedvező adózású társaságok alapítására (pl. USA Delaware, Ciprus, Malajzia, Málta, Svájc). Az egyezmények szövege többnyire szabványszerű, legtöbbször ugyanúgy szabályoznak egy-egy jövedelmi kategóriát mindegyikben (ld. 6.2.5. pont). Nézzük meg röviden, hogy pl. a rendkívül népszerű Ciprus esetében hogyan módosul az adótörvény hatása:

  • Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján fejti ki …“.Ez tehát azt jelenti, hogy a ciprusi cégnek kifizetett tanácsadói honorárium, jutalék Cipruson adózik.
  • Kamatok tekintetében ugyanaz a rendelet 11. cikkelye az irányadó, amely szerint a kamatjövedelem ott adóztatható, ahol a haszonélvező illetékességgel bír, azonban ezt a jövedelmet – maximum 10%-os mértékben – a kamatot fizető vállalkozás országa is megadóztathatja.
  • A licencdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik és amelyet a másik Szerződő Államban illetékességgel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik államban adóztatható, ha ez a személy a licencdíj kedvezményezettje.” Látható tehát, hogy itt is eltérés mutatkozik a társasági törvény szabályozásaival szemben. A ciprusi offshore cégnek fizetett jogdíjból a kifizetőnek nem kell az adót levonnia, hiszen az után a ciprusi vállalkozás Cipruson adózik nyilván jóval kedvezőbben (4,25%).

Kedvezmények, előnyök

Magyarországon direkt adókedvezmény a külföldi vállalkozókat jelenleg nem illeti meg, azonban az előző pontokban részletezett szabályok meglehetősen tág mozgásteret biztosítanak a költségelszámolásban a külföldi székhely ill. telephelyek és a magyarországi telephely között. Természetesen a konstrukció felépítése során ügyelnünk kell a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó szabályozásra.

Az offshore cégek számára lehetőség nyílik arra is, hogy magyarországi bejegyzésű leányvállalatokat alapítsanak. Az ilyen vállalatok számára a külföldi tulajdonos kedvező vám- és ÁFA feltételek mellett üzembentartási joggal vámelőjegyzésbe adhat különböző termelőeszközöket, – ma már a gépjárművek kivételével. Ezek az eszközök a külföldi tulajdonában maradnak, nem képezik az üzembentartó tulajdonát, így a leányvállalat üzleti kockázata alól mentesülnek. A külföldiek által alapított leányvállalatokba apportként bevitt tárgyi eszközök vám- és ÁFA-mentességet élveznek.

A külföldi részvételű gazdasági társaságokra vonatkozó adókedvezmények 1994-től marginális mértékűre zsugorodtak, ezért e könyvben nem is tárgyaljuk ezeket.

  • 6.1.3. Egyebek

Offshore cégek ellenőrzése

Az 1997-ben érvényes társasági adótörvény egy új fogalmat vezetett be, amelynek értelmezése komoly veszélyeket rejthet magában az offshore tevékenységgel kapcsolatban.

„ … Ellenőrzött külföldi társaság: az a külföldi személy,

a) amelynek székhelye olyan államban van, ahol a külföldi személy jövedelmére jogszabály nem ír elő társasági adó vagy annak megfelelő adókötelezettséget, vagy az adóévre előírt adómérték legfeljebb 10 százalék, kivéve, ha a székhely szerinti országgal a Magyar Köztársaságnak hatályos egyezménye van a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásáról (a továbbiakban: egyezmény), és

b) amelynek az alapítói vagyonából az adóévben a belföldi illetőségű adózó közvetlenül vagy közvetve – megszakítással vagy anélkül – legalább 30 napon át és az adóév utolsó napján, legalább 25 százalékos részesedéssel rendelkezik;”

Ahogy az az előzőekből is kitűnik, annak a magyar vállalkozónak, aki offshore cég alapítására adja a fejét, három “bibliája” is van: devizatörvény, a társasági adótörvény és a különböző kettős adóztatást elkerülő egyezmények. Bár e háromfajta olvasmányban sem mindig könnyű eligazodni, további rengeteg olyan jogszabály, rendelkezés és gyakorlati buktató van, amely megnehezítheti a felhasználó dolgát. Ezekből válogattunk ebbe a fejezetbe egy csokrot.

Külföldi hitel

Az adóparadicsom II. megjelenése idején, 1994-ben, ha egy magyarországi vállalkozás külföldről vett fel devizahitelt, számolnia kellett azzal, hogy az MNB többnyire csak a társaság alaptőkéjének duplájáig engedélyezte “simán” a hitelt. Mivel 1996-ig Magyarországon kötött devizagazdálkodás folyt, s a devizahiteleket a számlavezető bank forintban írta jóvá, az ilyen megoldásoknál arra is figyelni kellett, hogy a hitel futamideje alatti forint infláció ne apassza le teljesen az esetleges adómegtakarítást.

A forint konvertibilitásának meghirdetésével ezek a gondok gyakorlatilag megszűntek – bár még maradt néhány tevékenység, amelyhez devizahatósági (MNB) engedély szükséges:

„ … Szerencsejáték-szervező tevékenységnek konvertibilis pénznemben történő végzéséhez a devizahatóság engedélyét a szerencsejáték-szervező tevékenység folytatásához külön törvény szerint szükséges hatósági engedély iránti kérelem benyújtása előtt meg kell szerezni.”

„ … Devizahatósági engedély szükséges ahhoz, hogy devizakülföldi a belföldön lévő ingó dolga tekintetében devizabelföldivel vagy devizakülföldivel adásvételi vagy bizományi szerződést, illetőleg hasznosítására ellenérték fejében egyéb szerződést kössön. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a nemzetközi gazdasági tevékenység körében kötött szerződésre.”

Likviditási nehézségek

Különösen a folytonos likviditási gondokkal küzdő vállalkozásoknak nem szabad elfelejteniük azt a tényt, hogy a szolgáltatások és termékek vásárlásakor általános forgalmi adót kell fizetni. Ez alól az offshore cégtől történő import termék ill. szolgáltatás beszerzés sem kivétel, a különbség csupán annyi, hogy az ÁFÁ-t nem a szállítóval, hanem a költségvetéssel kell rendezni. Szolgáltatás import esetében az ÁFÁ-t elég csak a formanyomtatványon jelezni (persze a pozitív különbözet befizetésével), míg termékimportnál azt a VPOP felé pénzügyileg is rendezni kell. Természetesen a befizetett (jelzett) ÁFÁ-t ezután vissza lehet igényelni. Nem árt felhívni a figyelmet arra is, hogy az offshore cégen keresztül magas áron érkező termék import vámterhe is nyilván magasabb, mint offshore cég nélkül (ld. 4.1). Ezt a kötelezettséget az ÁFÁ-hoz hasonlóan rögtön kell rendezni, míg az esetleges adómegtakarítás csak év végén realizálódik.

Haszonbérlet, haszonkölcsön

Ügyelni kell a haszonbérlet, bérlet ill. haszonkölcsön, kölcsön formájában az országba ideiglenes jelleggel beérkező vámáruk esetében is. A 36/1976 (XI.10) évi PM-KkM együttes rendelet értelmében ugyanis az ilymódon vámelőjegyzésbe vett tárgyi eszközök kiszállításakor vámot kell fizetni, amely a behozatalkor megállapított, de az előjegyzésbe vétel miatt ki nem fizetett vám összegének:

  • haszonkölcsön, kölcsön esetében minden megkezdett hónap után 2%-a, amely azonban nem lehet több, mint magának a vámnak az összege,
  • haszonbérlet, bérlet esetében az országban tartózkodás idejétől függetlenül 20%-a.

Látszik, hogy rövidebb időtartamú behozatalhoz a kölcsön, míg a hosszabb futamidejű beszállításokhoz a bérleti forma az előnyösebb. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a vámbehozatali előjegyzés keretében az országba került áruk vám tartalmát biztosítani kell. A biztosítás történhet zárolt (nem kamatozó), elkülönített bankszámlán, amely csak akkor szabadul fel, ha a vámáru elhagyja az országot vagy olyan vállalkozók (pl. szállítmányozók, vámirodák stb.) segítségével, akik a vámáru vagy annak vámterhének bizonyos százalékáért (3-8%) készfizető kezességet vállalnak a VPOP felé a vám megfizetésére.

Személygépkocsik

Amennyiben egy offshore cég személygépkocsit kíván az országba behozni, legkedvezőbben úgy teheti meg, hogy Magyarországon képviseletet nyit, s az autót képviseleti autóként vám-, ÁFA- és fogyasztási adómentesen vámkezelteti. A módszer hátránya, hogy ilymódon egyszerre csak egy gépkocsi lehet a képviselet használatában.

Import lízing

Akik import lízingen vagy olyan szabadalom megvásárlásán törik a fejüket, amely a Kereskedelmi Vámtarifa valamely sorában szereplő áruhoz vagy eszközhöz kötődik, érdemes tudniuk, hogy a licence díjat és a royalti díjat (szabadalom, védjegy, jogdíj, know-how átadásáért fizetett díj) a vám alapját növelő tényezőként kell figyelembe venni, ha az egy vámkezelésre bemutatott vámárura vonatkozik (anyagi értéket képviselő jogdíj).

Szintén az import lízinghez kapcsolódik a társasági adótörvény azon rendelkezése, amely kimondja, hogy import lízing esetén az adóévet terhelő bérleti díj 20%-ának megfelelő összeg növeli az adóalapot.

6.2. A magyar offshore

6.2.1. Hazai offshore cég alapításának feltételei

A társasági adótörvény a külföldi vállalkozó és a külföldi szervezet mellett 1994-től bevezette a külföldi befektető, 1997-től pedig a külföldön tevékenységet végző fogalmát, mely a szakzsargonban offshore cégként terjedt el. A konstrukció lényegét tekintve a ciprusi szabályozás kissé halovány utánzatának tekinthető. A nagy érdeklődésre való tekintettel ezt a lehetőséget alaposabban körbejárjuk.

A magyarországi offshore cégekkel kapcsolatban a társasági adótörvény 1994-ben öt feltételt határozott meg:

  • Szervezeti feltétel. A külföldi befektetőnek Magyarországon bejegyzett Kft.-nek vagy Rt.-nek kell lennie. A részvénytársaság lehet nyílt vagy zárt. Alapításukra az általános szabályok az irányadók (minimum alaptőke kötelezettség, névre szóló részvények a külföldieknek, apport értékelése stb.).
  • Tevékenységi feltétel. A társaság kizárólag harmadik országok közötti kereskedelemi tevékenységet és külföldre irányuló szolgáltatást végezhet. A szolgáltatások közül ki vannak zárva a pénzügyi szolgáltatások (banki, biztosítói stb.).
  • Tulajdonosi feltétel. A közvetlen és közvetett tulajdonosoknak megszakítás nélkül 100%-ban külföldieknek kell lenniük. A tulajdonosok nem szerezhetnek továbbá más magyar gazdasági társaságban érdekeltséget, s képviseletet sem nyithatnak Magyarországon. Az offshore cégnek sem lehet más magyarországi társaságban részesedése. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy magyar állampolgárok ezt a lehetőséget nem tudják kihasználni (hacsak nem a korábban ecsetelt névleges igazgató/tulajdonos alkalmazásával).
  • Finanszírozási feltétel. A cég kizárólag Magyarországon nyithat bankszámlát.
  • Alkalmazási feltétel. Az alkalmazottak többségének belföldinek kell lennie, s ezen belül a magyar vezető tisztségviselőknek is többségben kell lennie (azaz, ha egy külföldi igazgató szeretne lenni, akkor két magyar igazgatót is fel kell mutatnia). Bírósági és államigazgatási eljárásokban magyar ügyvédeket kell alkalmaznia, s magyar könyvvizsgálókkal kell a mérleget hitelesíttetnie.

A fenti feltételek érvényesülését a vámszabadterületi engedély kiadásakor a PM, azt követően pedig az APEH ellenőrzi. Amennyiben a társaság rendelkezik a PM engedélyével és megfelel ennek a nem kevés feltételnek, 85%-os adókedvezmény igénybevételére volt jogosult, azaz 5.4% adót fizetett.

Természetesen az adóalap megállapításánál ugyanazokat a kedvezményeket is ki tudja használni, amelyek a hagyományos magyar cégeket is megilletik. Könyveiket devizában vezetik, az ÁFA törvény nem vonatkozik rájuk, azt nem kell befizetniük, de belföldi vásárlásaik után nem is igényelhetik vissza. Éves pénzügyi jelentést kell tenniük, melyet Rt, egyszemélyes Kft és 50 millió forintnál nagyobb alaptőke esetében auditáltatni is kell.

  • 6.2.2. Az offshore cég adózása

A magyarországi offshore cégek által fizetendő adó számításakor a számviteli törvénynek megfelelő eredmény kimutatás adózás előtti eredmény rovatából kell kiindulni. Az adózás előtti eredményt az adótörvényben szereplő korrekciós tételekkel módosítva kapható meg az adó alapja, amely lehet magasabb vagy alacsonyabb a számviteli törvény szerint kalkulált eredménynél. A korrigált adóalapból az érvényes adókulcs segítségével határozható meg a számított adó összege, amely a különböző adókedvezmények igénybevételével tovább csökkenthető. Látható tehát, hogy a magyarországi offshore cégek adóalapjukat ugyanúgy számítják ki, mint a hagyományos gazdasági társaságok. Az egyetlen – de alapvető – különbség az offshore cégek által alkalmazható adókedvezményben rejlik.

Jelenleg Magyarországon az adó a pozitív adóalap 18%-a, de azoknál az adóalanyoknál, amelyeknél az adóalap a korrigált nettó árbevétel kettő százalékát nem éri el, ezt a két százalékot kell az adó alapjának tekinteni. Ez tehát azt jelenti, hogy a vállalkozásokra kivetett minimum adó a korrigált nettó árbevétel 0.36%-a. A magyarországi offshore cégeket 85%-os adókedvezmény illeti meg, ami azt jelenti, hogy a feltételeknek megfelelő társaság adóalapjának csupán 5.4%-át köteles befizetni az állam kasszába. Természetesen az offshore cég is fizet minimum adót, azonban ez is 85%-os kedvezményben részesül, így mértéke a korrigált nettó árbevétel 0.054%-a.

A tényleges adóteher a kedvezményekkel csökkentett számított adóból kapható meg a befizetett földadó, az érvényesített földadókedvezmények, a külföldről származó jövedelem után az ott megfizetett adó valamint a munkanélküli foglalkoztatott után befizetett társadalombiztosítási járulék 25%-nak megfelelő összeg levonásával.

A korrigált nettó árbevétel nem más, mint az áru, termék ellenértéke növelve az árkiegészítéssel és a felárral, csökkentve a fogyasztási adóval, áfával, az árubeszerzés ellenértékével, az alvállalkozóknak és a bérmunkát végzőknek fizetett díjjal.

6.2.3. Külföldi ügyletek adózása

Az offshore vállalkozás – meghatározásából kifolyólag – kizárólag export tevékenységet végezhet, árbevétele csak az ilyen jellegű tevékenységből származhat. Az export tevékenységből származó nyereséget a cég a számviteli törvényben meghatározottak szerint állapítja meg, ami után adófizetési kötelezettsége az előző fejezetben leírtak szerint jelentkezik.

Az offshore cég belföldről kizárólag a működéséhez szükséges eszközöket, szolgáltatásokat szerzi be, de belföldre ő maga szolgáltatást nem nyújt, árut nem ad el, onnan árbevétele nem származik. Amennyiben az offshore cég magyarországi cégekkel (ideértve a külföldi vállalkozókat is) kapcsolatba lép, tőlük árut vásárol vagy szolgáltatást vesz igénybe, semmilyen adólevonási kötelezettsége nincs, az általa fizetett ellenérték után a számlát kiállító vállalkozó fizet adót.

6.2.4. Import külföldi szervezettől

Amennyiben az offshore cég külföldi szervezettől importál árut vagy szolgáltatást, ugyanazok a szabályok érvényesek rá, amelyeket a külföldi szervezet adózásáról szóló részben részletesen taglaltunk. Vagyis ha külföldi szervezet számára kifizetett összeg belföldi jövedelemnek minősül, úgy az ellenérték felét kell figyelembe venni, s ezután kell megfizetni adólevonás útján a 18%-os nyereségadót. Tehát néhány -főként szolgáltatás- import esetében adófizetési kötelezettsége nem az offshore cégnek, hanem partnerének lesz, amit azonban az offshore cégnek kell levonnia és befizetnie.

Amennyiben olyan országban bejegyzett céggel köt szerződést az offshore vállalkozás, mellyel hazánknak van kettős adózást elkerülő egyezménye, úgy a két cég közti ügyletre egyezmény útmutatásai az irányadók, vagyis a gyakorlatban többnyire nem szükséges levonni és megfizetni az adót. Járjuk körbe ezt a kérdést is egy kissé alaposabban!

6.2.5. Adóegyezmények

Mivel az offshore cégeknek kizárólag exportból származhat árbevételük, a külkereskedelmi ügyletek adózása számukra kiemelten fontos. Ebben a fejezetben megpróbáljuk összefoglalni azokat a szabályozókat, amelyek a különböző nemzetközi adóegyezményekben azonosak, s kapcsolatban állnak az offshore cég társasági adókötelezettségével. Természetesen az alább felsorolt szabályok a Magyarországon tevékenykedő nem offshore cégekre ill. magánszemélyekre is vonatkoznak. A kézirat lezárásakor hazánknak 43 – döntő többségében törvényben kihirdetett – kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye van (ld. D. függelék).

Vállalkozásból származó nyereség:

A kettős adóztatást elkerülő egyezményekben az alapelv az, hogy a vállalkozásból származó nyereséget csak az az ország adóztatja, amelyé a vállalkozás. Ez alól persze kivételt jelent, ha a vállalkozásnak a másik országban telephelye van. Ekkor a telephelynek betudható nyereséget a másik ország adóztatja. Nem tekinthető nyereségképzőnek az olyan telephely, amely csupán árukat vásárol a vállalkozás számára. Ez azt is jelenti, hogy például egy külföldi tanácsadónak a magyar offshore cég számára által nyújtott szolgáltatása Magyarországon nem adóztatható, ha van egyezmény a két ország közt.

Az alapelv alól kivétel az Indiával kötött egyezmény, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a másik ország ne csak az ottani telephelynek betudható nyereség arányában adóztassa az egyik ország vállalkozását, hanem megengedi annak a nyereségnek az adóztatását is, amely a telephely által értékesített szolgáltatás vagy áruhoz hasonló szolgáltatások vagy termékek eladásából származik ebben a másik országban. További kivételt jelent az Indiával kötött egyezményben, hogy amennyiben a vállalkozási tevékenységből származó díjat a másik országban honos szabad foglalkozású személy a szakmai munkájáért kapja, ez az egyik országban adóztatható lesz, ha a szabad foglalkozású személy tevékenységét ebben az országában fejti ki.

Jugoszlávia: ahhoz, hogy az egyik szerződő államban illetékességgel bíró szabad foglalkozású másik szerződő államból származó jövedelmét ez a másik állam megadóztathassa, szükséges, hogy a személy a másik országban legalább évi 183 napot töltsön.

Ingatlan vagyonból származó nyereség:

Az ebből származó jövedelem minden egyezmény szerint ott adóztatható, ahol az ingatlan fekszik. Így tehát az előző fejezetben említett adólevonási kötelezettsége az offshore cégnek mindenképp fennáll, ha olyan ingatlant vesz, bérel stb., amelynek tulajdonosa külföldi szervezet. Fontos, hogy az ingatlanba beletartoznak pl. a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási üzemek élő és holt felszerelései, azonban nem tartoznak bele az ingatlanon elhelyezkedő járművek.

Jogdíjak:

Az egyezményekben szintén általánosítható szabály vonatkozik a jogdíjakra, licencdíjakra. A magyar adótörvénnyel homlokegyenest ellentétes megfogalmazás szerint ezek a jövedelmek abban az országban adóztathatók, amelyben a jogdíjat kapó honos. Mivel az egyezmények prioritása magasabb, mint a társasági adóról szóló törvényé, ez azt is jelenti, hogy az olyan országba fizetett jogdíj után, amellyel Magyarországnak van egyezménye, nem kell levonni a külföldi szervezeteket terhelő társasági adót. Vigyázni kell azonban, mert azt a licencdíjat, amit az egyik szerződő államban honos személy a másik szerződő államban lévő telephelye útján szerez, ez a másik szerződő állam adóztatja.

Japán esetében az egyezmény megkülönböztet kulturális (irodalmi, művészeti, tudományos művek, filmek) és ipari (védjegy, szabadalom, minta, know-how) licencdíjakat, s míg az előbbiek a forrás országban adómentesek, az utóbbiak ott is megadóztathatók, azonban az ott kiszabott adó – bizonyos speciális eseteket kivéve – legfeljebb a bruttó összeg 10%-ára rúghat.

Finnországban a licencdíjat a forrás ország a bruttó összeg maximum 5%-áig, Görögországban, Ausztráliában és Jugoszláviában legfeljebb 10%-áig, Thaiföldön 15%-áig adóztathatja.

Hollandia: a szerződő felek hatóságai kölcsönösen megállapodnak, hogy a forrás ország milyen feltételekkel mond le az adóztatásról.

Az Indiával kötött egyezmény a licencdíj kategóriába sorolja a műszaki szolgáltatásért járó díjat is, melyet üzletvezetési, műszaki vagy tanácsadói jellegű szolgáltatásért, szabad foglalkozású tevékenységért bármely személy kap. Sajátossága még ennek az egyezménynek, hogy a licencdíjat – néhány kivételtől eltekintve – a forrás ország legfeljebb a bruttó összeg 40%-ig (műszaki szolgáltatás esetében 20%-ig) adóztathatja.

Brazília esetében is adóztathat a forrás ország, de ha a kedvezményezett a licencdíj haszonhúzója, akkor az így megállapított adó védjegy esetén a 25%-ot, egyéb esetekben a 15%-ot nem haladhatja meg. E limitek csak arra az esetre vonatkoznak, ha az ügyletben közvetítő nem szerepel.

Kamatjövedelem:

Az egyezményekben a kamatjövedelmekre vonatkozó általános szabály – csakúgy, mint a jogdíjak esetében – ellentétes az adótörvényben foglaltakkal, azaz a kamatjövedelem ott adóztatható, amely országban a kamatban részesülő személy (a hitelező) honos. A szabály nem érvényes akkor, ha a kamatot fizető személy (az adós) országában a hitelező telephelyet tart fenn, s a kapott kamat ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik.

A Japánnal, Svájccal, Ciprussal és Görögországgal kötött egyezmény értelmében a kamat a származási országban is megadóztatható, azonban ha az ügylet közvetítő nélkül zajlik (azaz a kamatjövedelem haszonhúzója megegyezik a kedvezményezettel), akkor ennek mértéke a kamat bruttó összegének 10%-t nem haladhatja meg.

A Belgiummal, Indiával és (bizonyos eltéréssekkel) Brazíliával kötött egyezmény értelmében a kamat a forrás országban is megadóztatható, ám ennek mértéke – ha az ügylet közvetlenül zajlik – a kamat bruttó összegének 15%-t nem haladhatja meg.

Hollandia esetében az illetékes hatóságok kölcsönös egyetértéssel állapodnak meg, hogy a kamat származása szerinti ország milyen feltételekkel mond le az adóztatásról.

A spanyol egyezmény csak abban tér el az általános szabálytól, hogy a késedelmi kamatot nem minősíti kamatnak.

Thaiföld: ha az ügylet közvetítő nélkül zajlik, akkor a forrás ország által a pénzintézetnek fizetett kamatra kivetett adója maximum 10%, egyéb esetekben 25% lehet. A kötbér itt sem nem minősül kamatnak.

Ausztráliával kötött egyezmény értelmében bármilyen ügylet kamata a forrás országban a kamat bruttó összegének legfeljebb 10%-a erejéig adóztatható.

Ingó dolog elidegenítéséből származó jövedelem:

Az egyik államban lévő ingó dolog – pl. az értékpapír – elidegenítéséből a másik államban honos személynek kifizetett összeg az egyezmények szövege szerint többnyire ebben a másik államban adóztatható, kivéve, ha ez az ingóság az egyik állam vállalkozásának a másik államban lévő telephelyének üzemi vagyonrészét képezi. Természetesen itt is vannak különbségek a különböző egyezmények között, ezek azonban annyira speciálisak, hogy részletezésükre jelen fejezet keretei közt nem vállalkozhatunk.

Osztalékok:

Az egyezmények osztalékokra vonatkozó fő szabálya megegyezik a társasági adóról szóló törvényben foglaltakkal, amely szerint az osztalékot az az állam adóztatja, amelyben az osztalékot kapó személy honos. A legtöbb egyezmény ezen felül megengedi az osztalékot fizető társaság országának, hogy korlátozott mértékben további adót vessen ki az ilyen jövedelmekre. Az alábbi lista összefoglalja, hogy a különböző országok milyen feltételek mellett legfeljebb mekkora adót vethetnek ki az osztalékra.

Ausztria, Japán, Olaszország, Norvégia, Svájc, Belgium, Jugoszlávia:10%.

Nagy-Britannia:15%. Ha az osztalékot olyan társaság kapja, amely az osztalékot fizető társaságban jelentős mértékű (>25%) szavazati joggal rendelkezik, akkor 5%.

Németország, Finnország, Franciaország, Svédország, Ciprus, Hollandia, Spanyolország, Luxemburg:15% és 5%, ha az osztalék kedvezményezettje az osztalék fizetőjében jelentős mértékű közvetlen tulajdonnal rendelkezik. Németországban az adó 25% lehet, ha a csendestárs jut ily módon bevételhez.

Dánia:15% és 5%, ha a kedvezményezett az osztalékot fizető társaságban jelentős mértékű tulajdonnal rendelkezik.

USA:15% és 5%, amennyiben a haszonhúzó társaság az osztalékot fizető társaság szavazásra jogosító tőkéjének legalább 10%-ban tulajdonosa.

Görögország:45%, ha az osztalékot fizető társaság görög illetékességű, s 10%, ha magyar.

Ausztrália, India:15%, de Indiában csak akkor, ha az osztalék új hozzájárulásra vonatkozik és a haszonhúzó társaság az osztalékot fizetőnek legalább 10%-ban tulajdonosa.

Thaiföld:20% és 15%, ha a haszonhúzó társaság jelentős részben közvetlen tulajdonosa az osztalékot fizető társaság tőkéjének.

Korea:10% és 5% a Thaiföldhöz hasonló feltételek mellett.

6.2.6. Adóeljárási szabályok

Az offshore céget adóelőleg fizetési kötelezettség terheli, amelynek alapja:

-az adóévet megelőzően is teljes évben működő cég esetében az előző adóév fizetendő adója,

-az előző adóévben alakult társaság esetében az előző adóév fizetendő adójából a működés ideje alapján egész évre számított összeg,

-az adóévben alakult társaság esetében a várható összeg.

Az adóelőleget – három millió forint adókötelezettségig – negyedévente egyenlő részletekben kell befizetni.

Az offshore cég adóját az év utolsó munkanapján, a befizetett adóelőleget a befizetés napján érvényes, a cég számlavezető bankja által hivatalosan közzétett deviza vételi árfolyamon számított magyar forintban kell teljesíteni.

A könyvvezetés pénznemének évközbeni változtatása a bevallott adóelőleget nem érinti.

A külföldi vállalkozónál az adóelőleg negyedévente egyenlő részletekben esedékes.

Az adóelőleget az adózónak – kivéve, ha külföldi vállalkozó vagy egyszeres könyvvitelt vezető – az adóévi várható fizetendő adó összegére ki kell egészítenie.

Nem kell ezeket a rendelkezéseket alkalmaznia a külföldön tevékenységet végzőnek és a külföldi szervezetnek.


Honlapunk az Adóparadicsom II. könyv 1994-es kiadásán alapul, a közreadás kizárólagos célja, hogy segítsük az eligazodást az offshore technikák világában. Ez az információ nem minősül semmiféle tanácsadásnak, a gyakorlati alkalmazás előtt kérje ki adószakértője, ügyvédje tanácsát. A könyv, illetve a honlap információinak felhasználásából eredő esetleges károkért semmiféle felelősséget nem vállalunk!

Vélemény, hozzászólás?

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás